Feloszlott a Sárik Péter Trió

A Sárik Péter Trió öt éve működik, ez idő alatt három lemezt jelentetett meg: Better Tomorrow (2008), PIECES (2010), Jazzkívánságműsor (2012).

A Trió tagjai, Sárik Péter, Berdisz Tamás és Frey György sok éve ismerik egymást, különböző formációkban zenélnek együtt, és mint zenekar, egyre népszerűbbekké váltak.

Teltházas koncerteket adtak, állandó újításokkal lepték meg a közönséget, a Jazzkívánságműsor pedig mindössze négy hónap alatt érte el az aranylemez státuszt.  A sikersorozat ellenére Sárik Péter február 22-én, pénteken, meglepő bejelentést tett: feloszlatta zenekarát.

Sárik Péter most elmeséli, mi vezetett a szakításhoz.

Mielőtt belekezdenék, el kell, hogy mondjam, hogy tegnap este a Cserepeházban tartott koncertünk után beszéltem a fiúkkal. Úgy érzem, hogy nyilván szomorúan, de tisztességgel és békében válunk el egymástól és ennek nagyon-nagyon örülök. Megköszöntük az együtt töltött éveket és méltóan búcsúztunk el.

Több interjúban meséltél arról, hogy 2008-ban éppen a Trió miatt döntöttél úgy, hogy otthagyod tanári állásod és a zenekar jövőjének szenteled magad. Mi változott meg?

2008-ban jelent meg az első lemezünk. A zenekar induló fázisban volt, rengeteg munkát kellett belefektetni, hogy tovább tudjunk lépni. Minden energiám a Triónak akartam szentelni, ezért döntöttem úgy (sokak őszinte aggodalmára), hogy a gazdasági válság kellős közepén otthagyom az állásom és csak a zenélésre és a csapat szervezésére koncentrálok. Nagyon hittem a zenekarban, magamban és abban, hogy Csapat vagyunk és közös erővel bármit elérhetünk.  Ha őszintén magunkra tekintek, hogyan vagyunk most, hogyan viszonyulunk egymáshoz és a zenekarunkhoz, akkor be kell látnom, hogy már nem tudok hinni a mi Csapatunkban, mert ez egy ideje már csak az én fejemben lévő illúzió volt.

A külső szemlélődő a koncertjeiteken az egységet, az együtt-játékot látta és hallotta. Harmonikus, baráti, vidám légkört teremtettetek, örömöt sugároztatok. Mindez valótlan lett volna?

Egy zenekar nagyon hasonló egy családhoz. Közös szimpátia okán emberek úgy határoznak, hogy együtt zenélnek, illetve egy alapító társakat hív maga mellé, hogy onnantól együtt muzsikáljanak. Nyilván vannak viták, nézetkülönbségek, de amíg a szimpátia, az együttlét, együtt zenélés öröme nagyobb, mint a problémák súlya, addig nincs gond. Megbeszélik és mennek tovább. A koncerteken sugárzott öröm nem zárja ki azt, hogy a háttérben néha ne legyenek problémák. A színpadon amúgy sem lehet hazudni, a néző-hallgató mindent megérez. Én most értem ahhoz a ponthoz, hogy már nem tudnám örömmel tovább vezetni ezt a zenekart.

Sokat játszottatok külföldön, keresztülmentetek a világ minden hányattatásán, mondhatjuk, hogy kívül – belül ismeritek egymást és igazi csapattá formált benneteket az élet, akik jóban-rosszban egymás mellett állnak, hiszen ez a közös érdekük és ugyanazok a céljaik. Volt olyasmi, amiben eltért a véleményetek és közrejátszott a döntésedben?

Ki kell hangsúlyoznom, hogy ezt az elhatározást nem önszántamból hoztam meg. Bolond lettem volna feloszlatni egy zenekart, amelyikben 5 év kemény munka van, és végre kezd révbe érni. Amiért végül meghoztam ezt a borzasztó nehéz döntést, az volt, hogy a Trió egyik tagja most már sokadik alkalommal hozta tudtomra, hogy a Triót és a zenekar többi produkcióját az én személyes, úgymond egyszemélyes projektemnek tekinti, önmagát pedig kísérőzenésznek, háttérembernek.

Az évek alatt már többször felmerült ez a kérdés, ezért próbáltam a zenekari tagokat minél jobban bevonni nem csak a kreatív, hanem a szervezési munkába is. Tudomásul vettem ugyanakkor azt is, hogy számtalan elfoglaltságuk és családi kötelezettségük van, így ez csak korlátozottan lehetséges.  Annak ellenére, hogy a lehetőség adott volt, nem igazán éltek vele. Sajnos az utóbbi pár hónapban a legváratlanabb és leginkább embert próbáló helyzetekben, egyre sűrűbben  jött elő ez a vélemény, így komolyan kellett vennem. Be kellett látnom: nem vagyunk igazi Csapat.

Nem hiszek a góré-háttérmunkás felállásban. Természetesen vezetőre szükség van. Aki csinált már ilyet az tudja, hogy a munka legnagyobb része, a felelősség és még oly sok minden más a vezető vállát nyomja. Nálam ez nem jelenti azt, hogy akkor a többiek beosztottak és hallgass a nevük.  Ha valaki mégis így érzi, azzal én nem tudok mit kezdeni. Biztos, hogy én is rengeteg hibát követtem el, de ezekről az ember csak akkor képes tudomást szerezni, ha elmondják neki, illetőleg ha egyenesen a szemébe mondják. Minden fontos lépés előtt kikértem a fiúk véleményét és csak aztán cselekedtem, ezért úgy érzem mindig megvolt a lehetőség a közös, mindenkinek tetsző döntések meghozatalára.

Mára már tapasztalatokkal bőven alátámasztott, világos rálátásom van arról, hogy dolgok (zenekarok, cégek, együttműködések stb…) mitől működnek és mitől nem. Ahhoz, hogy egy csónak haladjon, az kell, hogy a benne ülők ugyanoda tartsanak, a hajót magukénak érezzék és vigyázzanak rá. Mindannyian lelkesen, szívből  húzzák az evezőt és mindezt összhangban is tegyék. Ha ezek az alapok nincsenek meg akkor az a csónak csak nagyon lassan fog haladni, majd megáll és egy nagyobb viharban felborul. Úgy érzem nálunk ezek az alapfeltételek már nincsenek meg, így nincs értelme erőlködni. Sajnálom nagyon. Kár ezért a zenekarért.

Zenei rendezője vagy a „Recirquel – Cirkusz az éjszakában” előadásnak, amelyet a Müpa Tavaszi Fesztiváljának keretei között mutatnak be. Márciusban Berlinben játszol Natalie Willams brit sztárral. Duóban koncertezel Pély Barnával, Gyárfás Istvánnak, Berki Tamással, Falusi Mariannal és Micheller Myrtillel is láttunk már színpadon. Kívülről úgy tűnik, egyéni karriered került középpontba.

Mindig is ezt csináltam, a szakítás nincs összefüggésben a többi produkcióval. Sokféle zenét szeretek és próbálok minél több emberrel játszani. A Müpa felkérése nagyon megtisztelő volt, a zenei rendezés jelen esetben azt jelenti, hogy amellett, hogy összefogom a közreműködő zenészeket-művészeket, a zene nagy részét is én írom, és mint zongorista részt is veszek az előadásban, tehát ez sem szokatlanul más feladat, mint az eddigiek.

Mi lesz most a Jazzkívánságműsor koncertekkel? Tervezed, hogy új zenekart alapítasz?

A Jazzkívánságműsor lemezbemutató koncertek természetesen folytatódnak más partnerekkel és remélem, hogy a jövőben újra lehet majd dalokat is kérni. Biztos fogok majd új zenekart alapítani, de erről még nagyon korai beszélni. Hosszú távra szoktam tervezni, majd ha megtaláltam a társaimat és úgy érzem, hogy itt az idő, akkor kezdek új dologba.

Megmarad a barátság Tomival és Gyurival? Fogtok még együtt zenélni?

Az, hogy a Sárik Péter Trió ebben a formában nem folytatódik, nem jelenti azt, hogy megszakadna a kapcsolatunk. Jó néhány közös produkcióban játszunk együtt, amik szándékaim szerint természetesen mennek tovább, együtt a fiúkkal. (Falusi Mariannal közös projektek, Jazz-mesejáték, stb…) Órákig lehetne mesélni a részletekről, arról, hogy hogyan jutottunk idáig, de szerintem a lényeget elmondtam. Nyilván ez az én szubjektív véleményem, ami  néhol eltér a fiúkétól, de ez így is van rendjén. Tegnap este hosszan beszéltünk és azt hiszem, hogy megértették, hogy miért döntöttem most így.

Mit üzensz a közönségnek?

Szeretném megköszönni a közönségünknek a fiúk nevében is azt a rengeteg szeretetet és figyelmet, amit tőlük kaptunk, de semmi értelme itt búcsúzkodni, hisz mindhárman zenélünk tovább, és továbbra is számítunk Rátok a koncertjeinken!